Kisfiam

Hároméves kisfiú voltam, amikor édesapám elhagyott minket. Anyámmal és két évvel idősebb bátyámmal hazaköltöztünk nagymamához. Ő volt a megmentőnk, aki mindent félre tett az életéből, hogy mi egészséges lelkű, boldog emberek lehessünk. Esténként mellé bújtunk, és ő szebbnél szebb történeteket mesélt a Bibliából. Megtanított minket imádkozni, és az értékek fontosságára. Arra hogy egyedül Isten a szent, bár az emberek sok mindent (pénzt, házat, autót, sikert stb.) szentnek tartanak az életükben. Ezek lehetnek szép és hasznos dolgok, ha helyesen használjuk őket, de csak egyedül Isten a szent. Az élet sok mindent hozhat számunkra, nehézséget, megpróbáltatásokat, de ha megőrizzük ezt az értékrendet, akkor bármi lesz, mi mégis boldog, emberhez méltó életet élhetünk. Én voltam ez a kisfiú, akinek szól a dal, de énekeltem a gyerekeimnek, ma már az unokáimnak is éneklem. Remélem hogy ezt a hitet élik majd ők is, őrzik és továbbadják majd utódaiknak. Hiszem, hogy Mama már a Mennyországból néz ránk, és imádkozik értünk.

1969