Szonettkoszorú

Kovács Gábornak a keresztút 14 stációjára írt szonettkoszorúját Sillye Jenő 1983-ban zenésítette meg.

A szonettkoszorú szigorú verstani szabályok szerint megalkotott szonettciklus.

A szonettkoszorút a lírai tökély műformájának tartja a szakirodalom.

Utolsó darabja – egyúttal a „koszorú” alapja és tartóoszlopa – az úgynevezett mesterszonett.

Az alapszonettek között összekötő kapocs az, hogy mindegyik szonett első sora a megelőző szonett utolsó sorának megismétlése. A szonettkoszorú szabályrendszerét egyfajta áramló összefűzés, az önmagába visszatérő motívum alkotja: az első tizenhárom szonettnél az utolsó sor megismétlődik a következő szonett első soraként, a tizennegyedik szonett pedig az első szonett első sorával zárul.

Végül a tizennégy szonett kezdő és utolsó soraiból áll eggyé a tizenötödik szonett, a mesterszonett. A szigorú kompozíciós szabályok szerint megalkotott lírai költeményt záró mesterszonett a teljes költői mű leglényegesebb mondanivalóját foglalja össze.

A Sillye Jenő által megzenésített mű 40 évvel a születése után ismét bemutatásra kerül a nagyböjt folyamán, a húsvéti előkészület idejében.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.